#meglepodekikapcsol
Öregeket karbafonva sétálgatva nézni. Van egy meglátásom, miszerint fantasztikus, ha az embernek öregkorában unokái vannak, de az ő kényeztetésük sok esetben olyan kevés százalékát tölti ki az amúgy is lassan vánszorgó időnek, hogy kell valami más. Úgy érzem, hogy öregként csodálatos lehet, ha valakivel nosztalgiázhatsz a múlton, értékelheted a gyorsan elszaladt éveket, egyfajta bölcs távlatból nézheted a világot. Lehet ő a társad, a barátod, a szomszédod, de olyan jó lehet egyfajta nyugodt perspektívából szemlélni a környezetedet. Ezek jutnak eszembe amikor egymásba karoló öregeket látok padokon vagy sétányokon. Ahogy rájuk nézek, kikapcsol a mókus az agyamban és olyan helyre jutok, ahol nem is tragédia, ha összemostam a pirosat a fehérrel, vagy elfelejtettem elküldeni egy e-mailt. Mert a nagy egész a lényeg, végülis, az emberek, akiket szeretünk vagy szerettünk és az élmények, nehezek vagy kellemesek, amiket megéltünk.
Titeket mi kapcsol ki és visz egy békésebb helyre?
– Vica-
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
