#meglepodekikapcsol
Az agyam. Mostanában az agyam néha csak úgy kikapcsol. Bizonyos dolgokban átálltam robotüzemmódra. Például, amikor a kisbabám reggelijét készítem 5:20-kor vagy már a 322. pelenkát cserélem aznap. Persze ezek a tevékenységek nem pihentetőek vagy feltöltőek, hanem olyan dolgok, amiket akkor is meg kell tenni, ha esik, ha fúj. Néha azon kapom magam, amikor ehhez hasonló dolgokat csinálok, hogy konkrétan nem emlékszem, hogy mikor és hogy csináltam, csak a végén ocsúdok fel, hogy wow, ez kész is.
Érdekes. Korábban ilyesmi nem nagyon fordult velem elő. Egyébként nagyon sok minden fel tud tölteni energiával. Az emberek az utcán, ahogy látom, hogy tesznek-vesznek, a mindennapos teendőiket rendezgetik. Főleg mostanában, ez nagyon fontos nekem, mert teljesen más ritmusban élem az életem a kisbabum születése óta, mint előtte. Természetesen a férjem, a családom és a barátaim társasága is rengeteg energiát tud adni a mindennapokhoz. Merítkezem az élményeikből, a pozitív gondolkodásukból és a szeretetükből. Az olvasás, zenehallgatás is jó, de mostanában nincs annyi türelmem (kitartásom?), hogy igazán elmerüljek egy jó könyvben és/vagy zenében.
Ami a legjobban kikapcsol és magamba fordít, hogy kicsit befelé nézzek, az a víz. Imádom a vizet. Szeretek úszni, habár néniként úszom – fej a víz felett, mellúszás, csigalassúság – , de ez így is testmozgás és egyedül, magamban. Ezen kívül imádok fürdőkbe járni, csak ücsörögni a vízben és beszívni a termálvíz szagát. Szeretem a szökőkutatakat bámulni és a folyóknak, tavaknak a víztükrét vizsgálgatni. Szeretem az arcomat jó hideg vízzel lemosni. Szeretek meginni nagyon gyorsan annyira sok vizet, hogy utána megfájduljon a hasam. Szeretem a vizet. Ha egyszer újjászületek, akkor hal szeretnék lenni. Csak sajnos nem szeretem a halakat.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
