#márnemszámít
Mennyit agyaltunk rajta még a gimiben, hogy ki megy majd először férjhez, kinek lesz először gyereke, ki lesz majd a legsikeresebb, kit merre visz az élet. Persze, a tini egó azt súgta (mit súgta, üvöltötte!), hogy mi leszünk (én leszek) az, aki a legelőször, aki a legjobban, a leghamarabb… Vagy, ha nem is a leg, de biztosan az elsők között, hiszen önnön fantasztikumunk nem érdemel kevesebbet.
Aztán az osztálytalálkozókon idegesen húzkodtuk a ruhánk szélét: mindenki előrébb tart, van, aki már jegyben jár, van, aki élt már külföldön, mi meg még a mesterképzésre se.
Jött vagy 10 évnyi állandó stressz, hogy hogyan takargassuk ezt az elmaradást a kortársaink előtt…
Ismerős történet?
Én is így voltam ezzel. Ez vajon mindig is így volt, és a húszas évek törvényszerűen a méricskéléssel telnek, vagy a közösségi média áldásos hatása talán? Nem tudom. Azt viszont már igen, hogy mekkora megkönnyebbülés volt rájönni, hogy mindez nem számít.
Senki nem marad le semmiről, most már tudom. Aki a hagyományosabb útvonalon indult el, ugyanúgy tele van kétségekkel, mint én a kacskaringós szélfútta sorsommal. A különböző életutak különböző lemondásokkal járnak, nem lehet mindent egyszerre. Már nem számít, hogy férjezett vagyok-e vagy családos 30 éves koromra, mert izgi dolgokat éltem meg, jó irányba terelgettem az életemet és alapvetően boldog vagyok.
Végül úgyis csak ez számít.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
