#magadnaktanulsz
Akkor jöttem rá igazán, hogy „magamnak tanulok”, ahogy öreganyám addig is emlegette, amikor megismerkedtem a nem-formális tanulással. Ez olyan tanulási forma, ahol a tanulók a folyamat aktív résztvevői, s az ő hozzájárulásuk nélkül nem történik oktatás. Formális keretek között a diákok a padokban ülnek, lejegyzetelik, amiket a tanár mond, majd igyekeznek azt pontosan visszaadni. Ezzel szemben a nem-formális tanulás keretein belül megtapasztalnak egy helyzetet, melyre legjobb tudásuk szerint azonnal, kreatívan reagálniuk kell. Ha elbuknak, abból is tanulnak. Ha jól reagálnak, azzal tanítják a többieket.
2012 óta trénerként és projektvezetőként dolgozom különböző tapasztalati tanulást segítő, nem-formális oktatási programokon. Mellette pedig van egy diplomám és egy OKJ-s végzettségem is, melyeket formális keretek között szereztem. Mindre szükségem van, s még többre, hogy sikeres legyek a szakmai és magánéletemben.
Jelenleg Magyarországon és Franciaországban vagy a formális, vagy a nem-formális tanulás oktatója lehetsz, mert a kettő egymásnak feszül. Akkreditált közép- és felsőoktatási intézmények hisznek abban, hogy az iskolapadban frontális oktatásra van szükség, a tapasztalás majd a gyakorlati helyen történik. Ezzel egyidőben ifjúsági szervezetek számtalan olyan nem-formális, sokszor nemzetközi lehetőséget biztosítanak fiataloknak, amiket később nem követnek, nem látják az eredményét a boldog arcocskákon kívül. Jó lenne, ha ezek a fiatalok a projektek után a tanultakat gyakorlatban hasznosítanák. (Persze mint mindig, tisztelet a kivételnek!) Pontosan azért fontos a fiatalokkal foglalkozó intézmények interszektoriális együttműködése, a szülők aktív bevonásával, hogy a 14-25 évesek egyszerre, egymással harmóniában tegyék magukévá a formális tanulás útján megszerezhető tudást és a nem-formális tanulás útján elsajátítható készségeket, képességeket. Egyik ugyanis mit sem ér a másik nélkül!
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
