#luxusazéletemben
Két éve megcsíptem egy „álommunkát” – legalábbis abból a szempontból, hogy annyi pénzt fizettek érte, amennyit én még álmomban se tudtam elképzelni. Kormányzati munkáról volt szó, persze, szóval mondhatni nagy ára volt annak, hogy életemben először annyi pénzem legyen, amennyit mindig is akartam. Csodálatos érzés volt nem aggódni minden vásárlásnál azon, hogy ugye van elég pénz a kártyámon. Nem a legolcsóbbat venni mindenből, vagy az érzés, hogy bárhova elutazhatnék, ha szeretnék, hogy vehetnék egy autót, ha szeretnék, sőt, akár egy olcsóbb házat is. Elmondhatatlanul jó volt eltávolodni attól a folyamatos nyomástól, amit egyébként egész életemben a vállamon éreztem: az anyagi függés fullasztó terhétől. Az állás elvállalásának viszont célja volt, így bár megengedhettem magamnak bizonyos dolgokat, tudtam, hogy annak a pénznek helye lesz, mert a legnagyobb luxust fogja megadni nekem: egy évig kivonulhatok a munka világából és minden szabad időmmel csak a tanulásra koncentrálhatok. Ez nekem soha nem adatott meg, hiába volt ingyen az egyetem, ha a mindennapi megélhetési költségeimet magamnak kellett előteremtenem. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akiknek csak a tanulásra kell koncentrálniuk, mert szilárd anyagi biztonságban, családi támogatásban részesülnek.
Hát én ezt is megteremtettem magamnak. Egy évre volt ugyan csak elég, de megcsináltam.
Mostanában minden alkalommal elkomorodok, ha a bankszámlámra nézek. Az anyagi biztonság eltűnt. Megint a legolcsóbb kerül a kosárba, megint elfelejthetek olyan luxuscikkeket mint albérlet, utazás, saját autó (vagy legalább egy jogosítvány). Most egy darabig megint elfelejthetek álmodozni, elfelejthetek független lenni. Meg van kötve a kezem.
Megérte?
Meg.
Nekem azt mondták, ha tanulok, egy jobb élet vár rám. (Csak az egyenlegem is érné be végre ezt a fene nagy bölcsességet.) Egyelőre csak remélni tudom, hogy 1-2 év múlva jobb lesz a helyzet. De nem féltem magam. Meg fogom oldani. Túlságosan szeretem az olyan kispolgári luxuscikkeket mint lakás, kocsi, kutya… 🙂 Just watch me 😉
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 
– Kommenteld a posztot Facebookon!
