#legjobbén “Barna hajú, huszonéves, budapesti lány keresi önmagát! Csere nem érdekel.”
Múlt héten az arcomba világított egy fiktív reflektor: “Miért csináltál olyat, amiről elsőre látszik, hogy hiba és csak árt? És miért nem akadályozott meg valaki?”
Nyilvánvaló, édes pofa: mert akkor ezer tényezőt figyelembe vettem és ez tűnt a legjobbnak. Egyébként meg engem megállítani, ha elhatároztam valamit…? A mostani, (falakkal némileg összezúzott) fejemmel persze már én is másképp csinálnám. Hibáztam, na. Egy csomót. Próbálkozás nélkül nem tudtam megmondani, hogy ki vagyok felnőttségemben. Házitündér? Biztos háttér? Családfenntartó? Alkotó vagy végrehajtó? Alkalmazható vagy vállalkozó?
Önmagamat kerestem. És ez nem egy alkuképes dolog. Nem szégyellem. A tükörben az a csetlő-botló, néhol horpadt, őszinte és bohém lány egyre többet és többet nevet.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
