#kudarcéletrajz
Elment a kedves matektanárnőm családot alapítani és aki helyette jött, az ostorral hajtott minket. Annyira utáltam a légkört, hogy inkább osztályozó vizsgát tettem, leérettségiztem és feladtam a matematikát.
Nem vettek fel az egyetemre, pedig vagy háromszor próbálkoztam a vizsgával, két szakon is. A sikertelenség komoly, állandó elégedetlenséget és rettegést rakott a hamuba sült pogácsa mellé a tarisznyámba.
Fizikai munkásként néhány hónap alatt lerobbant az egészségem és fojtogatott a közeg is, így elmentem egy másik egyetemi képzésre.
Az egyetemi miliőből is kilógtam, túl gyakorlatias voltam, nem maradtam a kijelölt szakmai útvonalon, lemorzsolódtam még a mesterképzés előtt.
A munkahelyeimen nem találtam hosszú távú célokat, egyik sem az én világom volt, ezért újabb és újabb szakmákat kellett kitanulnom.
Vállalkozó lettem kényszerűségből, mert alkalmazottként nem foglalkoztattak magyar cégek.
A folytonos fejlődésnek kevesen tudtak helyet adni, mindig kilógtam valamerre a koordinátarendszerből, ezért végül szabadúszóvá váltam, hogy magam írhassam a rendszert.
Hogy igaz-e ez a kudarcéletrajz? Igaz és mégsem. Ugyanúgy, ahogy egy átlagos, sikerekre koncentráló önéletrajz is csak a kép felét mutatja.
Valójában valahol a kettő között vagyunk mindannyian, nem?
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!