#kritikusgondolkodás Nagyon sokszor eszembe jut, az ember hogy alakítja ki azt, hogy kritikusan gondolkodjon, képes legyen megkérdőjelezni állításokat, szabályokat, hagyományokat. Nehéz feladatnak érzem ezt és úgy gondolom, hogy a magyar társadalom adottságai nem is igazán felelnek meg ennek.
Értem ez alatt a poroszos iskolarendszert, illetve a „szülőnek mindig igaza van” – féle hozzáállást. Egy ilyen környezetben felnövő gyereknek nehézkes lehet megtalálni, hogy mikor és hogyan illik megkérdőjelezni azt, ami adott, illetve jól teszi-e a következmények tükrében.
Ezek a gyerekek felnőnek és munkájuk lesz, családjuk lesz és már nem kérdőjeleznek meg dolgokat, nem gondolkoznak el rajtuk úgy igazán, hanem csak infomációt gyűjtenek, hogy a saját véleményüket alátámasszák. A kritikus gondolkodáshoz hiszem, hogy szükséges az összes lehetséges oldalt megvizsgálni és kicsit belehelyezni magunkat azoknak a helyébe, akikkel alapvetően nem értünk egyet.
Talán így könnyebb megértenünk és értelmes, logikai érveket használnunk, hogy rávilágítsunk a másik félnek arra, hogy mit miért gondolunk. Engem mindig is érdekelt, hogyha a 2. világháború idején éltem volna, akkor vajon rám hogy hatott volna a náci propaganda. Mennyire lehetett volna megfélemlíteni, mennyire lehetett volna elhitetni az akkori eszméket. Persze mindenki azt válaszolja ilyenkor, hogy ugyan, én nem dőltem volna be az akkori propagandának, de ezt nem lehet tudni, hogy ki hogyan reagált volna egy olyan helyzetben.
Nyilván ez szélsőséges példa. Hiszem azt, hogy a kritikus gondolkodás legfontosabb tényezője a nyitottság, a kommunikáció és a kíváncsiság. Soha nincs egy tiszta igazság. Merjetek kérdéseket feltenni, tájékozódjatok és beszéljetek róla. Én is igyekszem így tenni.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
