Válassza az Oldal lehetőséget

#kritikusgondolkodás

2016.09.26.

#kritikusgondolkodás Hatéves korom óta olvasok. Gyerekként könyveket, ma már inkább cikkeket és blogokat, de egy dolog nem változott: falom a szavakat. 🙂 Épp ezért számomra az olvasás kapcsán maradtak meg azok a mérföldkövek, amelyek a forráskritikára és ezzel a kritikus gondolkodásra tanítottak.

Tízéves lehettem, amikor születésnapomra megkaptam egy vámpírregény első két kötetét. A vacsorát követően egy óra múlva kizúdultam a konyhába anyuhoz és félig sírva lecsaptam a könyvet, hogy kész, vége, pazarlás volt megvenni mind a két kötetet, elolvastam az első felét, én ezt nem bírom, hát szörnyű, a fiú elveszíti a családját, mert vámpírrá tették, bajba kerül, szenved, embereket kell bántania, ez kiállhatatlan, HÁT LEÍRTÁK az elején, hogy igaz történet! Mire anyukám megfogta a kiskezem, és elmondta, hogy “Ez egy mese. Visszamehetsz.” Másnap befejeztem a második kötetet is, a többi résznél pedig már előre figyeltük a megjelenési dátumokat. Együtt, az egész család. Mindenki átborzongta magát a rémtörténeteken.

kritikusgondolkodás - ómagyar mária siralom részlet

Középiskola, törióra, ókori Görögország, Athén, a demokrácia bölcsője. A tanárnő azért rávilágít, hogy persze, amennyiben egészséges, 17 feletti polgár vagy és férfi. Egyébként nem annyira idilli a helyzet, de az olvasott történetírók szemszöge egybeesik ezzel.

Egy osztálytársnőm kapta feladatul, hogy a nők helyzetéről tartson kiselőadást. Emlékszem, évekig nevettünk rajta, hogy annyira lelkes volt a téma iránt, hogy az “akkor még két mondattal zárd le, kérlek” felszólítást követően még plusz 5-6 percig beszélt. Szigorúan kettő darab körmondatban, megfelelve a kérésnek!

Egyetem, Ómagyar Mária-siralom. Elmeséli a professzor, hogy amikor már az ötödik vizsgázó köpte definícióként, hogy ennek semmi köze semmilyen valláshoz, csupán az általános anyai fájdalomról szól, akkor elkezdett gyanakodni… Mint kiderült, a hallgatótársak órai jegyzet helyett becsülettel felkészültek a Spenótból: a hat, vastag, zöld borítós kötetből álló A magyar irodalom történetéből, Akadémiai Kiadó, Budapest. Kiadás dátuma: 1964. És akkor e kapcsán elmesélte nekünk a prof, hogy mi az a “vörös farok” és hogy milyen kockázata van annak, hogy a generációnk már nem szokott hozzá ahhoz, hogy a sorok között olvasson.

Írtam nektek egy fél oldalt, bár nagyanyám talán sommásan elintézte volna annyival, hogy “bolond lyukból bolond szél fúj.” Tudom, hogy valószínűleg épp emiatt soha nem fogok sehova sem szervesen odatartozni, de én hiszem, hogy mindig meg kell vizsgálni azt a lyukat alaposan, bármilyen szelek járnak is.

– Száva –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #kritikusgondolkodás írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum