#kommentszekció
Petike anyukája, szíve szerint övvel verné a neveletlen kamaszokat.
A banki ügyintéződ csak egy gépfegyvert kérne, és elrendezné a menekültek kérdését a határon.
Az állatok jogaiért küzdő csoportokban meg olvashatod, hogy embereket kötnének autó mögé és sampont öntenének a szemekbe, a szeretet és a tisztelet jegyében.
Annyi frusztráció, félelem és gyűlölet van az emberekben, hogy elfelejtik, vagy nem is érdekli őket, hogy nyilvánosan fortyognak. Vajon a kommentelés előtt hol engedték ki ezt a fáradt gőzt?
Persze, ez egy kétoldalú jelenség.
Az a korosztály vagyunk, aki átélte a blogszféra indulását, mikor a fórumozás lassan kikopott és felváltotta a kommentelés. Anno egy külföldről blogoló magyar nő posztjai alatt olyan társaság verődött össze a kommentszekcióban a nickek takarásában, aminek a mai napig több cyberbarátot köszönhetek. Az eltelt 10 évben megkerestük egymást Facebookon, van akivel már találkoztunk is, van akivel idén kávézom majd először. 🙂
Négy gyermekes családanya Belgiumban, időközben ikres szülőkké váló fiatalok az USÁ-ban és az Amerikába házasodott nő az izgalmas írásaival: ekkora földrajzi és korbeli különbség ellenére megtaláltuk egymást magyarul és megtaláltuk a közös pontjainkat is: az állatok szeretetét, az empátiát, a nyitottságot.
Ekkora távolságból is ott voltak mellettem a legszörnyűbb szakításomkor, fontos mondatokat kapok tőlük, segítenek az életmódváltásban és alkalmanként ők is megosztják az életük részleteit velem.
Mert a kommentekben is emberek vannak, jók is, rosszak is. 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
