Válassza az Oldal lehetőséget

#kiállokértedis

2016.11.21.

#kiállokértedis #portodaselas #16akcionap

“A nők elleni erőszak a nők elleni diszkrimináció legszélsőségesebb formája.” – olvasható a @NANEegyesulet honlapján.

Olyan fajta erőszakos cselekedetek tehát ezek, melyek a társadalmi berendezkedésünk alapvetően igazságtalan felépítéséből adódnak. Nagyon vaknak kell lennie valakinek a 21. században ahhoz, hogy bármilyen statisztikát megnézve ne legyen számára teljesen egyértelmű, hogy a nőket ért hátrányos megkülönböztetéseknek se szeri, se száma. Ezek az “apró” családon belüli áldozatvállalásoktól (láthatatlan munka, tradícionális anyaszerepbe kényszerülés, stb.) kezdve a rendszerszintű akadályoztatáson (alacsonyabb fizetés, érdekképviselet hiánya, szakmai előrelépés nehézségei, áldozathibáztatás, stb.) át a konkrét fizikai erőszakig (családon belüli és párkapcsolati erőszak, szexuális erőszak, stb.) igen széles skálán mozognak.

November 25-én elsősorban az utóbbi, szélsőséges és kétségtelenül “láthatóbb” változatok ellen emeljük fel a hangunkat – de nem mehetünk el szó nélkül a többi kérdés mellett sem, hiszen az összes fent említett probléma valójában egy tőröl fakad. 2016 tavaszán egy brazil lány a barátjához igyekezett Rio de Janeiroban, amikor félúton valahogy elvesztette az eszméletét, és csak másnap tért magához, véresen, meztelenül. Utólag derült ki, hogy még nem volt eszméleténél, 30 (!!!) férfi erőszakolta meg és az erről készített videót kitették a twitterre. (Félelmetes, hogy milyen beteg emberek élnek közöttünk.)

Ennek az esetnek az apropóján Lisszabonban is szerveztek egy tüntetést a helyi feminista szervezetek, „Por Todas Elas”, vagyis kicsit nyakatekerten lefordítva „Minden nőnek” címmel. Sokan eljöttek, az egészen kicsiktől, az egészen idősekig, nők, férfiak vegyesen. Mivel egy feminista szervezetnél dolgoztam, én is részt vettem az eseményen. Volt plakátkészítés, vonulás, performansz, beszédek, illetve egy „open mic” rész is, amikor kézről-kézre járt a megafon a lányok között, és bár nem értettem teljesen, amit mondtak, de egyértelmű volt, hogy sokan saját megerőszakolásuk történetét mesélik éppen el. Soha nem sírtam még azelőtt úgy, hogy pontosan nem is tudtam, miért sírok. Megértett szavak nélkül is átjött az a mérhetetlen fájdalom, ami ezekből a történetekből áradt. Lélekőrlő és egyben felemelő is volt 100-150 ismeretlen lánnyal együtt sírni történeteken, amikhez sajnos így vagy úgy, de mindannyian tudtunk kötődni.

A legelgondolkodtatóbb számomra mégis az volt, hogy egy ennyire kicsi és viszonylag random társaságban is ennyi embert ért már szélsőségesen súlyos szexuális erőszak. Azt tapasztalatom, hogy a fiúk/férfiak (és a szerencsésebb lányok/nők) azt hiszik, ezek a borzalmas történetek csupán elszigetelt esetek – pedig valójában egyáltalán nem. Te is, aki most azt gondolod, ilyen csak nagyon ritkán történik, és csak azzal, aki ilyen vagy olyan módon nem tett ellene (mert olyan családban nőtt fel, mert ivott, mert felment a srác szobájára, mert lefotózta magát meztelenül …), ismersz legalább egy lányt/nőt (sajnos valószínűleg többet), aki erőszak áldozata volt korábban. Ha legközelebb körülnézel egy osztályteremben, egyetemi előadóban, strandon, koncerten, metrón, bevásárlóközpontban… jusson eszedbe: valószínűleg épp akkor is van körülötted legalább egy olyan nő, aki elszenvedte a nők elleni erőszak valamilyen formáját. Számomra ez a gondolat hátborzongató.

Szóval tisztázzuk: NEM elszigetelt esetekről van szó. Szinte minden nő be tudna számolni őt ért erőszakos eseményekről. Sőt! Szerintem mindannyian tudjuk, milyen érzés lesütött tekintettel, összeszorult gyomorral áthaladni egy csapat ismeretlen férfi között. Komolyan, tegye fel a kezét, aki nem tudja, miről beszélek! Vagy tegye fel a kezét, aki még soha nem látott akaratlanul férfi nemi szervet! (Vagy csak engem találnak meg mindig ezek a perverz mutogatós barmok?!) Vagy akit még soha nem érintettek meg szexuális töltettel az akarata ellenére! Akire még soha nem tettek megjegyzéseket az utcán!

És az is tegye fel, aki nem mert ez(ek) ellen felszólalni. Mert úgy érezte, felnagyítja a dolgokat, vagy csak képzelődik, és még őt fogják felelősségre vonni, hogy miért hoz kellemetlen helyzetbe valakit, aki „véletlenül” hozzányomódott a tömött villamoson. Hát, most itt az idő! Állj ki Te is magadért és ezen keresztül másokért!

Oszd meg velünk a történeted, véleményed itt kommentben, vagy a #kiállokértedis hashtag használatával! Mikor, ha nem most? November 25. – A Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #kiállokértedis írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum