#karácsonyfabontás
Körbeszaladunk a fenyőfa mellett, a lehullott tűleveleken taposva. Próbáljuk még levadászni a megmaradt szaloncukrokat. Sokszor csak üres csomagolópapírokat csomagolunk ki újra, mert valaki trükkösen kiette a belsejét az éj leple alatt.
Aztán egyesével lekerülnek a díszek, vissza a dobozba, majd a szekrény felső polcaira, hogy megint ott pihenjenek egy évet. Ahogy a fa lecsupaszodott, az ablakok kitárulnak. Bezúdul a friss, hideg, téli levegő, aminek számomra mindig édes illata van. Talán a Mikulás-csoki és a szaloncukor édessége keveredik a levegővel. A fenyőfa vázát apukám kipréseli az ablakon, miközben a fa tűlevélszőnyeget hagy maga után a nappaliban. Egy-két dörzsölés, karcolás apukám karján és a fa az ablak előtt puffan a vékony dérlepelben.
Ennyi volt. Véget ért a karácsonyi csoda.
Felporszívózzuk a megmaradt tűleveleket.
A fenyőfán egy magányos szaloncukorpapír rezeg még egy kicsit.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
