#karácsonyfabontás
Ne legyen élő karácsonyfa, de ne legyen műfenyő sem idén: hát selyempapírból varázsoltam az ablakra egy hatalmas fát, akrillal festett papírdíszekkel, izzósor is került rá. Itt az idő elbontani és a celluxszal való hadakozás közepette az ünnep maradékait is összeseperni.
Meglepő volt, hogy az én ünnepem mennyire békés és hogy mennyire nem sűríthető bele pár napba. Szerves része az advent, a készülődés és a vendéglátás: alig győzöm az aktív ünneplést nyújtani, mint a rétestésztát.
Annyi sok kellemetlen és kínos karácsony után, én a mérgező kapcsolatok megnyirbálásával és ezzel a maximalista, mártír karácsonyi készülődéssel kompenzáltam. Az utóbbi évekre ez szépen egyensúlyba állt, hát innen a béke.
Most elteszem a díszeket a dobozukba, lebontom a girlandot és az összes szalag, matrica, papír a fiókba vándorol. Előkerül a téli dekoráció többi darabja, ami a metsző hideg levegőt, a hó hullását, a kuckózós hétköznapokat igyekszik ünnepelni. Aztán pár hét és már jöhetnek a tavaszi ajtódíszek, a fából készült dekornyúl, amit Zsuzsitól kaptam a régi kis lakásom felavatására…
Sok-sok emlék és kedves apróság, amely különlegessé teszi a mindennapokat és kiragad a rohanásból. Nem sajnálom a gyorsan pergő heteket, nem számolgatom az előttem álló, egyre fogyó éveket, de minden sivár, szürke napot kiállhatatlannak tartok. Egy csészényi különleges kávé, egy átmozgató séta a hidegben, egy összebújós meccsnézés a kanapén, mind-mind derűs fényfoltok, amelyekből minden napra jutni kell valamennyinek. Várom őket és minden pillanatukat kiélvezem, tudva, hogy mennyire kivételes az életem.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
