#kapcsolattartás
Azt gondolná az ember, hogy a facebook, messenger, whatsapp és viber korában mennyivel egyszerűbb a kapcsolattartás másokkal. Pedig szerintem pont, hogy nem.
Valahogy akkora a kommunikációs nyomás, hogy egyszerűen néha lelkileg nem bírom megnyitni a 8 olvasásra váró üzenetet. Azokkal, akikkel nem beszélek rendszeresen, csak akadozik a beszélgetés, nem tudom úgy felpörgetni, mintha tényleg egymással szemben ülnénk és valamiről beszélni kellene – vagy legalább az italunkkal babrálnánk, amíg azon gondolkozunk, miről dumáljunk. Amíg virtuálisan italt kortyolok, három másik ember rámír, ami szintén fontos, és egyszerűen elfelejtődik az első üzenet. Nem vagyok benne biztos, hogy a párhuzamosan nyolc emberrel való kommunikációra lettünk kitalálva.
Pedig higgyétek el, lelkiismeret-furdalásom van az összes meg nem nyitott üzenet miatt. Nagyon szívesen beszélgetek ezekkel az emberekkel, hiszen azért az ismerőseim, de élőben sokkal jobban élvezem az ilyesmit. Kb. fejben tartom az összes üzenetet, ami megnyitás nélkül üldögél a postaládámban, és tudjátok van az a pont, ahonnan meg már azért nem írok vissza, mert hogy magyarázom meg, hogy az elmúlt 2 hétben miért nem válaszoltam. Így lesz belőle 3 hét, 1 hónap, aztán 1 év. Borzasztó vagyok ezekben.
Tanulság: hívj el kávézni, mert szívesebben beszélgetek face to face, mint a face-bookon.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
