#jövő Csak ezen a héten ketten említették, hogy talán jobb nem is gyereket vállalni, hiszen ebbe a világba, a kilátástalan jövőbe fogadni egy újszülöttet… Jó ég, ha a dédnagyanyám hasonlók alapján döntött volna annak idején! Ki ápolná most a nagypapámat? Lett volna másik asszony, aki 76 évesen, szédülve és fájdalmakkal is feltétel nélkül szereti, eteti, fürdeti és ugrik egy szavára?
Vagy kivel beszélné meg az a tucatnyi fiatal az érzelmeit, a nehézségeit és örömeit, amikért most az édesanyámat keresik fel néhány hetente? Biztos lenne, akinek elmondják, de lenne-e, aki így érti őket, mégis érett gondolkodású perspektívát mutat nekik és bátorítást ad?
S ki vinné a külföldi diákokat éjjel az ügyeletre? Igen, lenne egy fizetett alkalmazott, aki megtenné ezt a pénzéért. De ő is nyugtatná őket, ahogy én szoktam, arra gondolva, milyen jó visszaadni a törődést, amit egykor én kaptam a mentoraimtól külföldi betegség alatt? Ki szeretné, akiket szeretünk, ki ölelné, akiknek szüksége van rá, ha a dédnagyszüleim a háború miatt nem vállaltak volna gyermeket?
Nekem nincs gyerekem. De ha egyszer lesz, elmondom neki, hogy rajta áll, hogy szebbé tegye a világot. Elmondom majd, hogy nem kell félnie tőle. Én sem félek a jövőtől.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
