#jövő
A szakmámból adódóan engem mindig is módfelett érdekelt ez a téma. Anno a szakdolgozatomban a kommunikációt vizsgáltam mint evolúciós megszaladási jelenséget (ha nem tudod, mi az a megszaladási jelenség, ajánlom szeretettel egykori témavezetőm, Dr. Miklósi Ádám izgalmas előadását a témában: http://m5tv.hu/mindenki-akademiaja/megszaladasi-jelensegek-az-emberi-evolucioban).
Röviden és (nagyon) tömören abból indultunk ki, hogy a beszédet a főemlősök közt gyakori kurkászás verbális megfelelőjeként határoztuk meg, mivel egy szociális csoportban ugyanazokat a funkciókat (kapcsolatok megerősítése, új kapcsolatok felvétele, nyugtatás, stb.) tölti be, csak sokkal hatékonyabban. Aztán bizonyos szelekciós erők abba az irányba terelték ezt a folyamatot, hogy az ebben a formában kommunikáló csoportok bizonyultak sikeresebbeknek és terjedtek el. A beszéd ugyanakkor továbbra is fizikai jelenlétet igényelt, melyre válaszul a 20. század derekán megjelentek a telefonok, amikkel bármikor és majdnem bárhol, majd később a mobiltelefonok elterjedésével már ténylegesen bárhol képesek voltunk bárkit megkurkászni. Azóta az internet segítségével lehetséges párhuzamosan, akár egyszerre több emberrel is beszélgetni. Manapság tényleg csak a technológia (anyagi) elérhetősége szab határt az egész megszaladásnak, noha lassan a free wifivel, családi csomagokkal és társaikkal leginkább már az sem – a folyton pötyögő embereket látva magunk is tapasztaljuk az eredményét. (Sajnos nem tudok képet csatolni, de a városban, ahol jelenleg élek MINDEN BELVÁROSI KUKA ingyen wifit sugároz. Komolyan.)
A dolgozatom megvédésekor az opponensem is feltette a kérdést: oké, akkor megszaladtunk, de hova vezet ez az egész? Van-e okunk félni? Tudunk-e profitálni ebből az egész jelenségből? Mit fog ez megváltoztatni? Milyen lesz a #jövő? Összeszedtem pár dolgot, amit a jövőnkről gondolok, és aminek szerintem rendkívül meghatározó része lesz a kommunikáció, és annak elsődleges platformja, az internet. Az internet mindenhol elérhetővé válik, és olyan szükséges alapfelszereltség lesz, mint a vezetékes ivóvíz. A szelekciós nyomás többé már nem azon lesz, hogy ki fér hozzá ezekhez az eszközökhöz és általuk a végtelen információhoz, hanem azon, hogy el tudjuk-e választani a hamut a mamutól, hogy képesek leszünk-e kiszűrni a helyes és hasznosítható információt a nagy katyvaszból.
Az oktatás is digitalizálódni fog, az írásnak leginkább csak a finommotorika kialakításában lesz jelentősége. A digitális kompetenciák fejlesztése esszenciális kérdéssé válik. A digitális átállással remélhetőleg egy jobb és igazságosabb társadalmi rendszert is képesek leszünk kialakítani. Az információhoz való korlátlan hozzáféréssel, a megfelelő emberek megfelelő helyen történő összekapcsolásával fantasztikus dolgok megalkotására, véghezvitelére lehetünk majd képesek. Természetesen nincsenek illúzióim, ez sok újféle problémával, adott esetben bűnözéssel is együtt fog járni, a gyermekeinknek rengeteg olyan nehézséggel kell majd szembenézniük, amelyeket mi ma még talán nem is ismerünk. Épp ezért lesz létfontosságú, hogy képesek legyenek az óriási információhalmazzal való munkára, és rendkívül gyorsan adaptálni azokat a változó körülményekhez. E
l kell kezdenünk tehát hosszútávban és kollektívaként gondolkodni, ez az emberiség egyetlen reménye. Hogy ezt képesek leszünk-e meglépni? Azt sajnos nem tudom. Azt gondolom ugyanakkor, hogy sürgősen fel kell hagyni a manapság nagyon divatos neofób gondolkodással és politikával, mert az utolsó utáni pillanatban vagyunk. Kedvenc brit professzorom (nekem olyan is van), Brian Cox szerint az egyik lehetséges magyarázat arra, hogy a millió és millió életre alkalmas bolygó között még egyet sem találtunk, ami képes lenne az elküldött üzeneteinket dekódolni, netán válaszolni rájuk az az, hogy elképzelhető, hogy a civilizációk alapvető tulajdonsága, hogy a technológiai fejlődésük „politikai mellékhatásaként” tönkreteszik magukat. Vagyis még azelőtt elpusztítják önmagukat, mielőtt képesek lennének nekünk válaszolni. (http://www.iflscience.com/space/brian-cox-explains-why-we-havent-seen-aliens-yet-and-it-isnt-pretty/)
(A másik kedvenc brit tudósom, bizonyos Stephen Hawking ezt úgy fogalmazta meg, hogy „már megvan a technológiánk, hogy elpusztítsuk a bolygót, ahol élünk, de még nincs meg a technológiánk, hogy elhagyjuk”.)
Na, szóval: internet, oktatás, liberális társadalmak, neofil politika. Szerintem ezek kellenek ahhoz, hogy brit tudósok elméletei ne váljanak valósággá. Reméljük a legjobbakat.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
