#játszommintegygyerek
A minap egy anyukás csoportban kérdezte valaki a többiektől, hogy szerintük mikortól van vége egy kapcsolatnak, amire, tekintve, hogy nincs ennek a pillanatnak egy egzakt meghatározása, rengeteg nagyon okos válasz érkezett. Távol álljon tőlem, hogy kapcsolati szakértőnek állítsam be magam, de mégis azt gondolom, egy jó párkapcsolat egyik legfontosabb fokmérője, hogy a felek mennyire tudnak ellazulni egymás társaságában.
Ha még megy a bohóckodás, szóviccbűnözés, vicces videókon való közös nevetés és a trógerkedés, akkor abban a kapcsolatban (még) ott van az a bizonyos szikra. A párom társaságában szeretek lemenni néha óvodásba, és a lehető legidétlenebb játékokat játszani egymással (például arconfújó-párbaj, wtf 😀 ), és tekintve, hogy hülyeség tekintetében őt sem kell félteni, hasonlóan elmés megmozdulásai vannak neki is néha. És mi ezeket nagyon szeretjük.
Szeretünk felnőttként úgy játszani, mint egy gyerek. Szerintem talán ekkor lehet vége az egésznek. Ha már nem érezzük jól magunkat a másik társaságában, ha már nem tudunk együtt nevetni, ha már kiveszett a játékosság a kapcsolatból. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy az unalmas hétköznapok vagy az emberpróbáló gyereknevelés mellett sokszor nincs idő/energia/alkalom a bolondozásra, de talán pont az esszenciális volta miatt lenne fontos mindenáron olyan programokat szervezni, hogy meg tudjon maradni, és újra és újra át tudjuk adni magunkat az önfeledt, gyermeki jókedvnek.
Töltsetek minőségi időt együtt, ne hagyjátok, hogy a humor és a játék kivesszen a kapcsolatotokból!
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
