#ittvanazősz
Idén is elbúcsúztunk, drága. Vége a szélesre nyitott ablakok melletti alvásnak, a napon perzselődős hentergéseknek, a gyümölcshabzsolásnak, a meleg szellőjű, éjszakai sétáknak, a bágyadt, délutáni láblógák alatt elszürcsölgetett meggysöröknek.
Előre fázom. Idecsíp a dér, húzza a vállam a kabát súlya, feszül a bőröm a hideg szélben. Félek.
Újra és újra nekifeszülök az elszürkülésnek, a magányosságnak, a bezárkózásnak.
De már nem adom magam olyan könnyen! Egyre hosszabb a kapaszkodók listája.
Diótöltelékkel sült alma szegfűszeges illata a lakásban.
A polcokon a felesleges lom helyére hasznos és szép dolgokat költöztetni.
Meglátogatni egy messze élő jóbarátot, eljutni egy “új” országba.
Könyvtári belépő a kezemben – az egyetem óta először!
A rakparton üldögélve nézni a Duna folyását és az átmelengető tea gőzét.
A teli kamrapolc.
Meghódítani a budai erdőt, kézműves munkához színes faleveleket gyűjteni a Margitszigeten.
Szép kesztyű, hozzáillő kalap.
Egy halom pokróc alatt durmolni a szabad ég alatt, az erdőszéli teraszon.
A kislakásba összegyűjteni a sok barátot, minél többször!
Gyógyvizes, történelmi fürdőben feltöltődni.
Lelassulni. Egy egész napot egyedül tölteni, sétálni és csöndben olvasni itthon, a kuckós fotelben.
Jó lesz ez, ugye? 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
