#imposztor
Vagyis csaló, szélhámos, gazember. Miért érezném magam imposztornak?
Mert aláírjuk a szerződést és tudom, hogy elvárások vannak felém. Kezdő vállalkozóként rengeteg bizonytalanság volt bennem: megérdemlem én a vállalkozói díjat? Meg tudom csinálni, amit vállaltam? Tényleg lesz majd haszna a munkámnak? Nem csak egy csaló vagyok, aki hitegeti az ügyfelet?
Telt az idő, de egy-egy új kihívásnál azért még mindig elszorult a torkom. Fake it, till you make it… persze, meg tudom csinálni! Aztán levert a víz és teljesen begörcsöltem. Tényleg meg tudom csinálni rendesen? Biztosan elég a szakmai tudásom? Tudok 5-10 embert koordinálni?
Ezen a bizonytalanságon, félelmen nem segített a nagyobb tapasztalat, nem múlt el idővel a szorongás. Nekem külső segítség, egy coach kellett, hogy a saját képességeimet valósan tudjam értékelni és magabiztossá válhassak. A munkám minősége ugyanolyan, csak ma már objektívebben meg tudom ítélni. (Az izgulás persze velem marad, de ez már nem egy leblokkoló érzés. 🙂 )
Visszatekintve ez az egész imposztor-kérdés egy kicsit vicces: hát olyan nehéz megbízni önmagunkban? Elhinni, hogy mire vagyunk képesek? Továbbmegyek, mert gyakran a magánéletünkben is megjelenik az imposztor-érzés: miért olyan nehéz elhinni azt, hogy megérdemeljük a sikert, a győzelmet, az eredményt és a szeretetet? Hogy nem kell vég nélkül pedálozni és megszenvedni, hogy kiérdemeljük a pihenést és az elégedettséget?
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
