#ígykészülaHúszontúl #szülinap
Vasárnap van, késve bár, de időben leadom a következő heti posztot. Gyorsan vetek egy pillantást a következő témára. Oké, gondolom, ehhez majd tudok írni egy csomó mindent. … aztán szépen lassan eltelik a hét. Reggelente általában a zuhany alatt gondolkozom, hogy mit is lehetne írni. Néha eljutok egy vázlatig, máskor az se jön össze. Sajnos írás szempontjából a legrosszabb típus vagyok, akit a határidő tud a leginkább motiválni. Ezért, ha ügyes vagyok, pénteken, ha kevésbé, akkor csak vasárnap készülök el a végleges változattal.
A legérdekesebb a dologban, hogy néha egy hétig teljesen máshogy képzelem el, hogy majd mit fogok írni, és mikor végre nekiállok, valami más, és közben mégis valami sokkal jobb sül ki belőle. Száva nagy bánatára a képet sem tudom addig a szöveghez illeszteni, amíg nem látom a végleges szövegemet. Akkor viszont egyből beugrik, melyiket is szeretném használni a párezerből. Én vagyok ugyanis az ügyeletes képszerkesztő, gyakran előfordul, hogy a többieknek is én választok képet a sajátjaim közül. Mindemellett pedig az elmúlt pár hónapban a főnyelvtannácivá is kineveztek, amikor elnyertem a korrektúrázás lehetőségét – bizony, amit nálunk olvastok, az minőségi grammarnazi-barát tartalom! 😉 Így aztán elkerülhetetlen, hogy a megállapodásunkat felrúgva ne olvassam el publikálás előtt a posztokat. (Jó, ez persze óriási csúsztatás, előtte is mindig elolvastam, mert nagyon érdekelt, mit írtak a többiek 😉 ) Szóval összegezve én leginkább a nyelvtannal, a fényképekkel és a többiek idegein való gitározással járulok hozzá, hogy elkészüljön a Húszon túl. Immár egy éve! <3 Köszönjük, hogy rendszeresen olvastok és velünk vagytok hétről-hétre! *elfújja a virtuális gyertyát*
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
