#ígykészülaHúszontúl #szülinap
Rohanok, változok, változtatok. Ahogy anyám szokta mondani, „nem tudok megmaradni a seggemen”. Nem is akarok. Magamba szívok minden és mindenki újat, komfortzónán kívül szaladgálok. Ez viszont csak akkor megy, ha két dolog biztonságot ad: A saját önbizalmam és ők páran, akik végigkísérik az ámokfutásom. Közülük hármat ismertek ti is: Zsuzsit, Szávát és Dórit. Ha emlékeztek, Anyával is találkoztatok már egyszer.
Ők azok, akik visszahoznak, amikor remeg a talaj. Emlékeztetnek, amikor felejteni kezdek. Seggbe rúgnak, amikor kell. (Igen, tudom, hogy a segg szót másodszor használom ebben a posztban!). Ők azok, akik akkor is elhiszik, hogy jó felé tartok, amikor még magam sem tudom biztosan. Hogy készül a Húszon túl? Ezekről a pillanatokról írok. Mert magunkról, rólunk, rólatok, nektek írunk. Azért, mert engem is inspirál és előre visz, de azért is, mert szeretném, hogy néha vegyetek egy nagy levegőt olvasás közben és azt mondjátok: „Nem vagyok egyedül”. Nem egyszerű itt, húszon túl, de én úgyis mindent unok, ami egyszerű. Ja mégsem, a paradicsomos spagettit soha nem unom meg, de az az egyetlen.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
