#hidegbenisjómóka #nfl
Télen abszolút a szoba falai között élem az életem, ami ráirányítja a figyelmet a lakáson belül elérhető szórakozási lehetőségekre. Ezen a télen vasárnap esténként sportközvetítéseket néztem: rákaptam az amerikai focira. Korábban a jégtáncot leszámítva abszolút érdektelennek találtam mindenféle sportot a tévében. De a frappáns közvetítőknek és az itthon kapott részletes magyarázatoknak köszönhetően ez most máshogy sült el.
Az elején simán elengedtem a fülem mellett az infók felét és csak néztem a csíkok között rohangáló csoportokat. De a hónapok előrehaladtával elkezdtem érteni a játék strukturáját, a szakkifejezéseket, a ligát és egyre közelebb kerültem a sorozatokból, filmekből ismert utalások megértéséhez. Szerintem az amerikai foci a statisztika mekkája, de én persze továbbra sem fogok tudni eredményeket, pontokat, mezszámokat megjegyezni – neveket és csapatokat is csak nehezen… Legalább odáig eljutottam, hogy a „Houston Texans New England Patriots”-t hallva tudom, hogy mindössze két csapatról van szó. De közben ömlenek a jobbnál jobb emberi történetek, szépen beleilleszkedik a sport az amerikai popkultúrába és közéletbe is.
Nem először tapasztaltam meg, hogy a korábban oltári unalmasnak bélyegzett dolgok érdekessé válnak, ha van, aki értően és türelmesen magyarázza őket. Bátran feltehettem a kérdéseimet, hogy például mi a nyavalya az PASIETETÉS? És miért mondogatja a közvetítő Ricsi negyedjére, hogy ezt csinálják a pályán, amikor közel-távol nincs is semmi étel?
Kaptam egy őszintén megdöbbent tekintetet az embertől, de azért magyarázatot is: passzsiettetés. Ahha.
Szóval így alakult, hogy vasárnap esténként sietve elköszönök a lányoktól Skype-on, a kanapéra kuckózok némi gyümölcs és tea kíséretében, aztán hajnalig tévézünk. Kint a zimankó, de idebent egy kicsit megint tovább nyílt a világom.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!