#határszabásminta
Talán a legnagyobb nehézséget az okozta számomra, hogy meghúzzam a határt a magánéletem és a munkám között. Emlékeztek arra a mondásra, hogy „válassz olyan munkát, amit szeretsz, és akkor egyetlen napot sem kell dolgoznod az életben”?
Örömmel azonosultam ezzel az idézettel, kint is volt a falamon, aztán az elmúlt 10 év tapasztalata alapján most úgy gondolom, „válassz olyan munkát, amit szeretsz, és akkor a hátralévő életedben folyamatosan dolgozni fogsz”.
Imádom a munkám. Különböző szervezetekkel, projektek keretében, de ugyanazért a célért, misszóval és célcsoporttal dolgozom mióta egyetemistaként először elmentem nyári munkára. Tudom, hogy a munkám az általam szervezett programok résztvevőinek életére nagy hatással van. Gyakran megváltoztatja az előre kijelölt életútjukat, alakít a személyiségükön, a kapcsolatrendszerükön, az egész világlátásukon.
Ez olyan motiváció, ami ébren tart éjjel és mozgásban nappal, ami felállít a családi ebéd mellől, ami lemondatja velem a randit, elhalasztatja az edzést és ami átvészeltet egy egész napot egyetlen kávéval.
Gondolom érzitek, hogy mi a baj, amikor nincs határ.
Ma már több taktikát is alkalmazok, hogy a munkám, bármennyire szeretem is, ne eméssze fel a magánéletemet. Ezek alól a vészhelyzetek természetesen kivételek, a kollégáim és az ügyfeleink testi épsége mindig is elsődleges marad.
1. Munkafókuszú és a magánélet-fókuszú időszakok az év során
2. Az este és a hétvége szentsége
3. Semmi email értesítő és appon belüli üzenet csipogás
Ezek mellett meghatároztam, hogy nekem mik az „igenis fontos dolgok”.
Igenis fontos a valóságban, nem az online térben együtt töltött idő, telefon csekkolás nélkül, teljes figyelemmel. Fontos az edzés, a háborítatlan olvasás és a lakás rendezgetése is. Ezek a dolgok boldoggá tesznek és nem helyettesíthetőek két telefon között elküldött üzenetekkel, egy cikk átfutásával vagy 10 guggolással.
Válassz olyan munkát, amit szeretsz, válassz mellé olyan magánéletet, ami boldoggá tesz, és ha egyszer megöregszel, nem bánsz majd semmit sem. Legalábbis remélem 🙂
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
