#haatükörbenézek
Nem értem, miért sminkeli magát annyi lány a suliban. Szép ez így, csak a hajamat összeborzolom egy kis vízzel és kész.
Nem értem, minek az alapozó. Egy kis szempillafesték és már indulhatok is az egyetemre.
Nem értem, mások miért töltenek 30 percet a sminkeléssel. Nekem 10 perc elég: kis alapozó, szempillafesték, szemceruza, szemhéjpúder, szájfény és már indulhatok is a megbeszélésre.
Minden eltelt öt évvel kicsit több festék kerül az arcomra. Látom, ahogy kell a koffein, hogy a szemem rendesen kinyíljon reggel. Kell a tudatos vízivás, hogy ne legyen száraz a bőröm. Magamra pingálom a sminket, hogy kiemelje a szemem, elterelje a figyelmet a ráncaimról, a tokámról, a kis pattanásokról.
Aztán érdekes módon elutazom a napsütésbe és hetekig eszembe sem jut sminkelni, mégis azok a legjobb fotóim. Amikor hostelek tükrébe nézek vagy izgalmas városok kirakataiban látom magam, akkor nem kell a smink és mindegy, hogy mi van éppen rajtam, meg vagyok elégedve magammal.
Vagy amikor belenézek a pesti szórakozóhely mosdójában a tükörbe és visszanéz az a lelkesedéstől tág pupillájú, kékszemű, tánctól és koktéloktól kipirosodott arcú, szép dekoltázsú fruska, nos, az igazán tetszik.
Azt hiszem, #haatükörbenézek azt a lányt látom, akinek épp érzem magam. Lehet, hogy a tükrök igazából csak a lelkemet vetítik ki?
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
