#haatükörbenézek
Látom a megasszonyosodott karom, pedig nem lettem asszony. Néha végigfut a tekintetem a csípőm striáin, a lazuló hasamon, holott nem lettem anya sem. Látom a sok-sok nevető- és mosolyráncot, behálózzák az arcom. Egyszer-egyszer elszörnyedek a szemem alatti karikák láttán: ezt kaptam néhány húszas évemért cserébe, no meg a genetikai lottón. Látom a karcsú nyakamat is, az aranyfényű tincsekkel kavargó loboncomat, a magabiztosan viselt sminket az arcomon.
Belenézek a saját szemembe, a zöld írisz a pergamensárga pöttyökkel visszatekint rám. Hát itt vagyunk, idáig jutottunk.
A múló évek által összerajzolt vászon a testem. Vannak erős, maradandó lenyomatok, finom, csillogó ecsetvonások és következetes, egyre nagyobb mintát kiadó, geometrikus rajzok is. A bőrömön viselem a jó elhatározások fénylő íveit és a rossz döntések karcolatát is. Az ezüstözött üveg visszatükrözi az illatokat, érintéseket is, eszembe juttatja az átélt pillanatokat és a meg nem élt lehetőségeket egyaránt.
Annyi minden lehettem volna, de a döntéseim során mégis így alakult az életem. A történetem pedig ott viselem magamon, elrejthetetlenül.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
