#haatükörbenézek
Néha, ha a tükörbe nézek, igazán meg tudok lepődni azon, akit benne látok.
„Szia, hát te ki vagy? Te lennél én?”
Fura és egyben érdekes érzés is a testemet lehámoznom „magamról”, hiszen általában együtt járunk, és mégis. Amikor a tükörbe nézek, akkor csak a testem látom. Hol vagyok benne én? Mi vagyok tulajdonképpen én? Az agyam? A személyiségem? A lelkem? Az élettörténetem? A fizikai valóm leválasztható a nem fizikairól? Van egyáltalán nekünk olyanunk, hogy nem fizikai való?
Akik szembe jönnek velem az utcán, ők is csak ennyit látnak belőlem. Mit gondolnak olyankor rólam? Mi alapján döntik el, milyen is vagyok én? Számít az ő véleményük? Akkor mégis kinek akarok reggelente tetszeni? Mikortól számít valaki véleménye engem illetően?
Mikortól ismer engem annyira, amennyire én sem ismerem magam, hogy véleményt alkothasson rólam, aki nem is tudom igazán, ki és mi vagyok?
Azt hiszem, #haatükörbenézek, leginkább rengeteg kérdést látok.
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
