Válassza az Oldal lehetőséget

#gyerekvállalás

2016.07.17.

#gyerekvállalás Soha nem felejtem el az első terhességparámat. Egy hirtelen gyomorrontás után szerintem még hetekig abban a hitben éltem, hogy terhes vagyok. Ezen az sem segített, hogy amikor kétségbeesve felhívtam anyukámat, hogy az imént a semmiből telehánytam a vécét, ő csak annyit kérdezett: „amúgy mikor jött meg utoljára?”. Nem, mintha magamtól nem jutott volna eszembe feltenni ezt a kérdést.

gyerekvállalás - kisbaba kéz a felnőtt ujjat fogja

Napokig internetes fórumokat bújtam, alaposan utánajártam, hogy milyen terhességi tesztet érdemes vennem, mikortól kimutatható a terhesség. Rengeteget sírtam, álmatlan éjszakáim voltak, sőt, egyszer hajnali 3-kor felkeltem és kijelentettem a barátomnak, hogy nekem most muszáj lemennem sétálni, majd kábé két órán keresztül mászkáltam a házak között további internetes fórumokat olvasva és hangosan motyogva magam elé: „nem lehetsz terhes, biztosan nem vagy terhes”.

A legviccesebb a dologban az volt, hogy akkor már egy ideje el-elképzeltem, hogy milyen jó lenne egy kisbaba, hiszen megtaláltam életem párját (ha-ha), most már csak az ásó, kapa meg a nagyharang van hátra, szóval akár vállalhatnánk gyereket is. Persze, amint valóságnak kezdett tűnni, kegyetlenül berezeltem. Én, mint anyuka? Jó vicc.

Anyának ennyi idősen már volt egy kétéves lánya (én). Én még azt sem tudom, miből veszek kaját a jövő héten. Plusz egyelőre még magamat sem tudom megnyugtatni, nemhogy egy kisgyereket. Persze, az anyai ösztönök ébredeznek. Mikor bébiszittelek és a másfél éves pici lánnyal lemegyünk a játszótérre és mindenki azt hiszi, az enyém, az nagyon jó érzés. Jó érzés anyukásat játszani. Jó érzés elképzelni, hogy mit csinálnék a sajátommal. Hogy rontanám el kedvemre. Hogy hogy néznék ki terhesen. Irigykedve nézem a kortársaim nagy pocakját, az égből potyogó gyerekeket, mert valahol azt érzem, talán már nekem is ott kellene tartanom… De nem tartok.

Még túlságosan gyereknek érzem magam és nagyon távolinak tűik, hogy anyukává váljak. Még annyi mindent szeretnék csinálni, annyi helyen szeretnék élni, annyi mindent ki szeretnék próbálni… Meg persze a nagy Ő-t sem ártana megismerni hozzá… Ketyeg a biológiai óra, érzem én is, úgyhogy még 5 évet adtam magamnak. Aztán nem várok tovább, belevágok egyedül. Persze, az eredeti terv szerint már két éve anyuka vagyok…. Szóval, ki tudja, mi lesz ebből.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #gyerekvállalás írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum