#gyerekkoribarátok
Nagyon meghatározónak tartom egy ember életében, hogy kikkel hozza össze a sors, kikkel barátkozik gyerekkorában.
Én például sok szeretettel a szívemben emlékszem vissza a fára mászásokra és fehérvári barangolásokra Andival, a szellemidézésekre és órákig tartó telefonbeszélgetésekre Dórival. (nem Húszon túl Dórira gondolok, bár ismerik egymást 🙂 )
De azt sem felejtem soha, hogy nyakatekert és félelmetes „barátságpróbákat” csináltattak velem a menőbb csajok általánosban, hogy bekerülhessek közéjük.
Érdekes kérdés, hogy egy kisgyerek hogyan tanulja meg, hogy az őt körülvevő kortársak közül ki az, akit beengedjen a magánszférájába, kiben lehet megbízni és ki az, akivel szemben fel kell állítania a saját, egyértelmű határait, még az esetleges kirekesztés árán is.
Hogyan tanuljuk meg, hogy mitől a barátom valaki, hogy mik is az igazi értékek egy emberben?
Az évek messze sodortak már a fent említett két lánytól, de nem telik el hónap, hogy valami miatt eszembe ne jutnának. Köszönöm nekik, hogy vidámmá és értékessé tették a gyerekkoromat.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
