Válassza az Oldal lehetőséget

#gimistörténet

2017.07.12.

#gimistörténet

A sztorik, amiken ezredjére elmesélve is röhögőgörcsöt kapunk, amikről a mai napig nem hisszük el, hogy meg mertünk tenni és persze azok, amiket legszívesebben elfelejtenénk, de sajnos kitörölhetetlenül belénk égtek. A sztorik, amik azzá tettek minket, akik ma vagyunk. Lógás, stikában dohányzás, súlyos berúgások, részeg esemesek, kínos jelenetek, lyukasórában kocsmázás, padra firkálás, füvezés, a szüzességünk elvesztése. Óriási problémák, melyek mára tényleg csak jelentéktelen apróságok. Végül mégis csak igaza lett a szüleinknek.

Gimistörténet szív lightpaint

Zenék, amiket meghallva a mai napig ott vagyunk a Balaton partján, ott vagyunk azon a koncerten, ott sírunk a szobánkban vagy lassúzunk életünk szerelmével abban a házibuliban. A nagy első pillanatok: amikor összehaverkodtál a legjobb barátaiddal, amikor először kaptál egyest valamiből vagy amikor először megpillantottad a nagy Ő-t az iskola udvarán.

Az élettől is itt kaptuk az első igazi pofonokat. A tudás, amit az alma mater adott – és ami legtöbbször nem Pitagorasz-tételben vagy kovalens kötésben mérendő (hiszen azokat a mai napig nem értjük). A jó jegyek, amikért bármire hajlandóak voltunk, és amiket mára teljesen leszarunk. A tanárok, akikre a mai napig hatalmas szeretettel gondolunk, és persze azok a tanárok is, akiknek felnőtt fejjel már nagyon be tudnánk olvasni. A legkülönbözőbb puskázási trükkök, melyeket az egyetemen fejlesztettünk tökélyre. A levél hátrajuttatása, mikor a tanár nem figyelt. Súgás dolgozatíráskor.

Barátságfüzetek, emlékkönyvek, szülinapi bulik. Hétfői énekkarok, keddi diákönkormányzatok, szerdai iskolaújságok, csütörtöki sulirádiók, pénteki röplapda edzések, szombati egy sörtől való berúgások és a vasárnapi józanodások időszaka. Amikor valós dilemma, hogy tornacsukád vagy acélbetkósod legyen-e. Amikor azt sem tudod, mivel tűnj ki még jobban a többiek közül – vagy éppen hogy hogyan tűnj el a leghatékonyabban mások tekintete elől.

A sok tabló közé végre felkerült a miénk is – bár egykor alig hittük, hogy valaha mi is ott leszünk. (Most talán a mi idióta sérónkon röhögnek mások, ahogy mi tettük anno.) A kamasz énünknek pedig legszívesebben üzenetet küldenénk a jövőből, hogy tudja: semmi sem tart örökké. Minden rendben lesz.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #gimistörténet írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum