#gimistörténet
Röpik, tézék, háefek uralták a napokat. Meg versenyek, szakkörök, edzések, alkalmi munkák. Órákon át tartó beszélgetések a semmiről, többoldalas naplóbejegyzések a semmiről. Délutánokon átívelő röhögések egy Pomber maci lerágott karja felett. Mustársárga bakancs, és ha mindenki biztosítótűt hord, akkor én dafke is gémkapcsokkal rakom teli! Padlizsánszínű körömlakk három barátnőmtől ajándékba. A nagybátyám karácsonykor megkérdezte, hogy kalapácsot ejtettem-e a lábujjamra… :O 😀
Éjszakába nyúló, péntek esti együtt lógások…elég volt este 10-re hazaérni! 🙂 Az első csók. Az első szerelem. Az első szakítás. Az első terhességpara. A barátaim. Az első házibuli. Az első, igazi, éjszakai koncert.. Aztán persze a sokadik kiközösítés, lenézés, megbántás. Az állandó kívülállás – az egyetemig kellett várni, hogy a saját korosztályommal is hangot találjak. Addig teher, stressz, betegség. Munkamánia, túlhajszoltság, kimerültség, kórház. Persze sok érem, oklevél, dicséret – volt mivel körberakni az anamnézisem. Folyamatos munkakeresés, komoly aggodalom a jövőmért. Féltem. Tudtam, hogy mit akarok csinálni, és azt is, hogy sokat leszek éhes mellette. 🙁 De ekkor volt az első saját szervezésű rendezvényem, fellépésem, egyesületem! Az első saját honlapom. Az első novellám, amivel versenyt nyertem. Belegondoltam most abba a vakációközeli hétbe, amikor minden nap megvártuk egymást, aztán sötétedésig a parkban lógtunk. Röhögtünk, játszottunk, kivittük a magnót, öten egy kiskanállal ettük a legolcsóbb dobozos fagyit, hajtottuk egymást, hippiskedtünk. Ezekben az években tényleg volt minden! Ami végképp elbillenti a mérleg nyelvét, hogy az ebben az időben szerzett barátaim a mai napig ízig-vérig azok. Ma már teljesen más életeket élünk – talán nem is találkoznánk soha. Megérte ez a #gimistörténet! 🙂
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
