#gimistörténet
Akkor kezdtem először foglalkozni a lányok és fiúk másképp kezelésével, amikor 15 körül lehettem (szerencse, hogy ilyen későn!) és a barátaimmal minden reggel összejöttünk a folyosón üdvözölni egymást a gimiben. A srácok kezet fogtak, aztán arra jutottunk, hogy a lányok is tegyenek így, egymással és a fiúkkal is.
Aztán ebből szép lassan átszoktunk az ölelésre. Ahogy a lányok is kezet fogtak, úgy a srácok sem bánták megölelni egymást. Azóta is nyújtom a kezem, amikor a férfiak a velem lévő pasival kezelnek, formális és baráti helyzetekben is. Szeretem a bizalmamat és az együttműködésemet egy határozott kézfogással és a másik szemébe nézéssel kimutatni. Miért is kell nemtől függően máshogy köszönni? Én nem így emlékszem gimiből…
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
