#generációsválság
Ahogy elkezdtem gondolkozni ezen a témán, az jutott eszembe, hogy mégis mi és ki nincs válságban most? A rendszerváltás óta kinyílt a világ, főleg számunkra, hiszen mi akkoriban születtünk. Új politikai helyzet, új lehetőségek, új életvitel. Aztán jött az internet, elérhető lett a minden is, sőt sok olyan entitás is keletkezett, ami addig nem volt. Az országhatárok egyre inkább elmosódnak, a különböző kultúrák egyre inkább keverednek munkában, magánéletben, és a politikában is. Mindezekkel új kihívások elé állítja az élet az ebben élőket.
Ezek alapján hogy ne lenne a generációnk krízisben. Legyen-e gyerek vagy sem? Minek, hiszen lehet nem is lesz élet a Földön ötven év múlva? Ne legyen gyerek, na ne már, akkor mégis kik lesznek az új reménységek?
Legyen-e ház, stabil munka vagy inkább utazzunk, ismerjük meg a világot és éljünk? Ha az egyiket választod, akkor konzervatív vagy és unalmas, ha a másikat, akkor felelőtlen és jövőkép nélküli. Ha a házat, stabil munkát választod, akkor biztos megéri-e a befektetett energia? Hiszen lehet, hogy egyik pillanatról a másikra elküldenek a munkahelyedről és ott maradsz egy hitellel a nyakadban. Na, de ha pedig utazol, akkor meg soha nem fogsz letelepedni? Most kéne megalapozni a jövődet.
Aztán azért ott vannak a háttérben az előttünk lévő generáció elvárásai, traumái és ezeknek a leképződése, kivetülése a mi generációnk életére. Biztos vagyok, hogy felnőve mindannyian hallottunk, tapasztaltunk ezekhez hasonlókat: teher alatt nő a pálma, egy pofon, az nem pofon, érzelmek elfojtása, nulla kommunikáció és az idősebbek megkérdőjelezhetetlensége.
Krízisben vagyunk, mert felismertük, hogy máshogy is lehet, sőt szükséges. Nem kell pont úgy, de már nem is lehet, mint ahogy az előző generáció csinálja. Próbáljuk elhagyni a régi, rossz generációs mintákat, tovább vinni a jót, gyümölcsözőt, és mindeközben elkövetjük az új, saját hibáinkat.
-Zsuzsi-
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
