#generációsválság
Nincs saját ágyam, de saját fedőmatracom van.
Nincs saját hűtőm, de csodás, üveg tortatálam van.
Nincs saját mosógépem, de szuper szekrénybelső-rendszerezőim vannak.
Nem vagyok házas sem, de minden nap dolgozom azért, hogy ez egy hosszútávú sztori maradjon.
Nincsen autóm és jogosítványom, de sok helyen jártam már a világban.
Van ugyan egyetemi diplomám, de még sehol nem kérték el érdemben.
Nincsen munkaidőm és munkahelyem, de mégis van egy csúcs munkám, amin bármikor és bárhonnan dolgozhatok.
0 gyerek, 2 komoly párkapcsolat, 4 bankváltás, 5 szakma, 7 lakás, 10 év munka.
Hogy őszinte legyek, nem erre készültem és nem ehhez tanultam. De én se nagyon tudom, hogy mit tanácsolnék a Z generációnak.
A kiszámíthatatlanság és a folyamatos alkalmazkodás Y generációs alapvetődés. De a generációm számára szerintem a legnehezebb dolog kiválogatni az ocsút. Lefejteni a szüleink generációjának sallangjait, mert ebben a tempóban, ebben a változásban nem lehet leragadni egyféle szemléletű család-, gyermek- vagy munkaideálnál. Hogy ezt „így kell csinálni”.
Csinálod, ahogy tudod és a boldogságod azon múlik, hogy képes vagy-e felismerni menetközben a számodra fontos aspektusokat és tudsz-e örülni nekik. Mert a fene nagy adaptálódás közben oltári könnyű elveszíteni a fókuszt és leragadni itt vagy ott, miközben az apró, örömteli pillanatok kifolynak az ujjaid közül.
A rohanás elsodor minket, ha nem vagyunk képesek egy stabil belső mércét teremteni saját magunknak – ezt sajna nem lehet kölcsönözni és megosztani, pedig fun lenne egy #sharingselfknowledge.
Szóval az én válaszom a generációs válságunkra a belső fókusz és a határozott cselekvés.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!