#gapyear
Gap yearnek hívják a középiskola és az egyetem közötti hézagot. Nekem megvolt és hiszek benne, hogy népszerűsíteni kéne.
Egy év munka, egy év, amikor újra lehet felvételizni, egy év, amikor előkészítőkre lehet járni, nyelvvizsgázni lehet, aztán, ha engedik a körülmények, akkor utazni, vagy épp önkénteskedni… csodát tesz.
Leveszi az érettségi évéről a gyomorgörcsöt, a mindenezenmúlik érzést.
Megmutatja, hogy a felnőtt élet ritkán függ pillanatoktól, sokkal inkább alakul a munkától, bátorságtól.
Magabiztosságot és tájékozottságot ad: nem elveszett, árva kisnyúlként érkezel a felsőoktatásba, hanem dolgozó, adót fizető egyetemi polgárként… hadd ne mondjam, hogy mennyivel könnyebb így tanulni vagy professzorokkal tárgyalni.
Én a saját évemben megreccsentettem az egészségem, fizikai munkásként dolgoztam, saját albérletekre szerződtem, majd életem első állását is megszereztem. Mire beléptem az egyetem kapuján, egész konkrétan tudtam, hogy milyen áldozatot hozok a tanulásért, miért fontos mégis, minden áron továbbtanulnom.
Nem csak egyféle recept és életút létezik: szóljatok légyszi ti is a 17-18 éves ismerőseiteknek erről. 🙂 Éljen a #gapyear és a saját fókusz!
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
