#fomo
Az életem nagyjából háromnegyedében a fomo jelen van. Mindig is jelen volt. Szerencsére egyre több a fomo-mentes nap, de ezért keményen dolgoznom kell.
Hozok pár példát nektek: amikor dolgoztam, próbáltam a karrierem építeni, akkor gyerekekre vágytam, a gyerekek mellől gyakran vágyom arra, hogy legyen karrierem, ha futok, akkor attól tartok, hogy épp egy baráti találkozót is szervezhettem volna helyette, így biztos majd nem fog legközelebb senki sem keresni. Aztán, ha találkozom a barátaimmal, akkor azon gondolkodom, hogy miért nem beszélünk gyakrabban, hiszem biztos megoldható lenne.
Félek, hogy lemaradok, kimaradok számomra fontos dolgokból, ezért rengeteg extra energiát fektetek abba, hogy egy nap minél többet tudjak élni. A férjem szerint elég gyakori, hogy egy napra több napnyi dolgot szervezek és tapasztalok. Nagy félelmem, hogy az élet csak úgy elmegy mellettem és nem élem meg igazán.
Ezért próbálom minél tartalmasabb, mélyebb emberi kapcsolatokkal gazdagítani és rengeteg élménnyel, tapasztalattal színesíteni, akkor is, ha emiatt állandó a változás, mérlegelés, priorizálás és gyakran lelkiismeretfurdalás.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
