#fomo
Azt szoktam mondani, hogy többek közt az a legjobb a felnőttségben, hogy már nem kell csak azért döntenem magamba az alkoholt egész este, hogy ne tűnjek unalmas tökfejnek. Én ugyanis különösebben nem szeretek alkoholizálni, egy hosszúlépés, esetleg valami édes cider vagy Bailey’s és nekem ez elég is. Sosem szerettem túlzásba esni, másnaposan órákig-napokig rosszul lenni, elveszteni a kontrollt az események felett. Kamaszként, fiatal felnőttként viszont nagyon sokszor frusztrált, hogy márpedig egy buliban inni kell, mert máskülönben ki leszek nézve. Ezért meglehetősen gyakran ittam sokkal többet, mint amennyi jólesett volna. Épp ezért örültem annak, hogy a harmadik x felé közeledve már nem kell tovább bizonyítanunk. Az a helyzet, hogy én tök jól tudom érezni magam részegség nélkül is.

#fomo alkohol foma

Hogy miért írok erről? Hallottatok-e már a FOMO kistestvéréről, a FOMÁ-ról? Foma, vagyis Fear of Missing Alcohol – azt a fajta szorongást írja le, amit én hosszú éveken keresztül éreztem, nevezetesen, hogy ha nem iszom, ki fogok maradni valamiből. Tegyétek a szívetekre a kezeteket és válaszoljatok őszintén: mennyire lennétek furának nézve, ha a következő bulin nem nyúlnátok alkoholhoz?
Számomra ez egy kicsit ijesztő. Annyira természetes része a (sokszor mértéktelen) alkoholizálás a baráti összejöveteleknek, hogy sokan végig sem tudnak csinálni egy száraz novembert vagy csak egy száraz hetet anélkül, hogy ne szisszentenének fel egy sörikét egy beszélgetéshez.

Ha nincs alkohol, kimaradunk az idétlenkedésből, a kalandokból, a buli lényegéből – legalábbis ezt sugallja felénk a társadalom. Pedig ez tökre nincs így. Évek tapasztalata beszél belőlem.
Fogyasszatok mértékkel és felelősséggel!
És olvassátok el ezt, további inspirációért.

– Dóri –

Gyere, beszélgess velünk!  – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #fomo írásunkat is!