#feszültségalatt
Megkérdőjelez, játszmázik, provokál – és érzem, ahogy a stressz elönti a testem. Megfeszül a nyakam, begörcsöl a gyomrom és megremeg a hangom a mondat közepén a felháborodástól.
Megoldom a helyzetet, kompetens vagyok, tudom. Mégis, mikor egyedül maradok, kiszalad a számon egy cifra szitkozódás. Kiabálni és futni tudnék, a gondolataim csak ekörül forognak, tovább bosszant az egész.
Idáig azt hiszem sokaknak ismerős a helyzet. A kérdés, hogy megvan-e az eszköztár, hogy ez a feszültség ne rágja bele magát az egész napunkba. Te le tudod tenni ezt a súlyt?
Évekig dolgoztam ügyfélszolgálaton, ahol 2 hívás között 40 másodpercem volt erre. A bonyolultabb ügyeket persze a nap végéig is elvittem. De a kapun kilépve már kezemben volt a telefon és kibeszéltem magamból a stresszt valakinek, akiben semmilyen érzelmet nem keltettek ezek a helyzetek.
Talán ebben van valami univerzális: magunkban is meg kell találni azt az állapotot, ahova a feszültség már nem ér el.
Ha nem sikerül ez a kihívás, majd lesz máshol másik.
A munkahelyed már másnaptól megoldana mindent nélküled, bármit is hiszel.
Anyagilag is sok mindent ki lehet okoskodni, ha muszáj.
A szűk családot leszámítva igazából mindenhol pótolható vagy, de ők is képesek téged hosszabb-rövidebb ideig nélkülözni.
Ha az élet valóban fontos dolgait vesszük számba, az nem lesz egy hosszú lista. Azok megérdemlik ezt a testi-lelki megfeszülést, de lássuk be, ritkán igénylik.
Ez a módszer és gondolatmenet segít számomra a helyükön kezelni a dolgokat. Mert folytonos feszültség alatt élni, dolgozni, szeretni csak megterhelő, de semmiképpen nem érdem, elismerés vagy a siker jele.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
