#férfilettem
Épp az edzőteremből értem haza. Minden második nap lemegyek kicsit edzeni, hogy növeljem az izomtömegemet és közben csak magamra, a testemre és a gondolataimra figyeljek. Gondoltam, hogy póló nélkül edzek, mint ahogy majdnem az összes többi férfi, de nem volt bátorságom levenni. Mindig tartok attól, hogy mit gondolnának az emberek, pedig egy vékony trikó is volt a felsőm alatt. Mindegy, így is jó volt sportolni.
A tükörben látom, ahogy egyre erősebb leszek, végre már a borosták is megjelentek az arcomon, a felkaromon, lábamon és mellkasomon is egyre dúsabb a szőrzet. Tetszik, nem szeretném leborotválni. Jó érzés. Olyan felszabadítóan férfias. Az öltözőben páran megnézik a testem. Már hozzászoktam, hogy néha csak lopva megbámulnak, de van, hogy keresetlen szavakkal is illetnek. Legtöbbször a gyerekek kérdezik a szüleiktől, hogy Anyu, ő most néni vagy bácsi?
Nem hibáztatom őket, még kicsik és kíváncsiak. A szülők nem mindig tudják, hogyan válaszoljanak, ezért inkább azt mondják, nem illik ilyet kérdezni, vagy leteremtik a gyereket a kíváncsisága miatt.
Norbinak hívnak, de Nórinak születtem. A családom és barátaim megértettek, elfogadták, hogy én egy női testbe született férfi vagyok. Támogatnak az utamon és bízom benne, hogy a társadalom is egyre elfogadóbb és megértőbb lesz velünk.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
