#férfilettem
Ha férfi lennék, bátrabb lennék az idegenekkel. Nem azért, mert nōként nem barátkozom, csak nőként sokat veszthetek, ha nem a megfelelőkkel maradok egyedül egy szobában.
Ha férfi lennék, kíváncsi lennék a nőkkel kapcsolatban. Megkérdezném, milyen vérezni havonta, milyen a válladon viselni a fogamzásgátlást, futni D-kosárral, érezni, ahogy nō benned valaki, vagy hogy mennyire fáj amikor világra jön, s milyen a menopauzát viselni.
Ha férfi lennék, elolvasnék pár szexuálpszichológia könyvet, hogy megpróbâljam megérteni, a nőm miért nem annyit, miért nem úgy akar szexelni, ahogy én. Igyekeznék több módot is találni az intim összekapcsolódásra.
Ha férfi lennék, akkor is sokat beszélnék. Mesélném a sztorikat és viccelnék a többiekkel. Örülnék, hogy 35 éves koromig senki nem csesztet a megállapodással, gyerekkel, házassággal. Persze cseszegetnének a karrierrel, a megjelenésemmel, az egzisztenciámmal. Igyekeznék nyugodtan kezelni a nyomást.
Ha férfi lennék, kevesebb önbizalmam lenne a nōkkel, mint most, fordítva. Rosszul viselném az elutasítást és a barátság-zónába taszítást. Nehezen érteném, hogy a pasik körül miért nem zsongnak úgy a csajok, mint fordítva.
Ha férfi lennék, akkor is furcsának találnám, hogy cégvezetőségekben és bizonyos iparágakban szinte csak férfiak dolgoznak. Férfi vezetőként ugyanazt csinálnám, mint most: igyekeznék férfi-nő csapatokat kialakítani egy-egy feladatkörre, hogy a különböző energiák egyaránt érvényesüljenek. Eközben élesen figyelném, hogy ezek a nők ne váljanak a férfi társaik titkárnōivé a folyamatban.
Ha férfi lennék, felnőve nem venném természetesnek a saját családom. Nem csak akkor mennék látogatni, ha a nőm noszogat és nem hagynám rá, hogy anyámnak ajándékot vegyen. Magam gondoskodék a szüleimmel való kapcsolat ápolásáról.
Ha férfi lennék… Nos, nem lennék.
Szeretem, hogy nőnek születtem.
De a férfiakhoz szólva, a fentieket kérném. Könnyítsük meg egymásnak Vénusz és Mars együttélését!
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
