#férfilettem
Nyitott szemmel fekszem, beszűrődik az utca fénye a szobába. Halk motoszkálást hallok – valószínűleg ez ébresztett fel. Felkelek, a karomra veszem a kicsit, kimegyünk a konyhába, megetetem a cumisüvegből, majd pár perc nyammogás a nyakamhoz simulva, gyorsan visszaalszik még egy-két órára.
Kimegyek a fürdőbe, el kell indítani a napot. Az arcomhoz nyúlok, herseg a hétvégi borosta, előkészítem a habot és a borotvát. Halkan berregve indul a hét, a megszokott mozdulatok mellett átgondolom a napot. Egy kávé, aztán csöndben elindulok az ügynökséghez, útközben megválaszolom az e-maileket, majd bent megiszom a másodikat.
A csapat még ébredezik, nem nagyon piszkálom őket, címszavakban megbeszéljük a hetet. Mindenki sínen, Karcsiék a hétvégén esküsznek, szerdától ne jöjjön be, készülődjenek nyugodtan, még emlékszem, hogy mennyi a teendő.
Ebéd előtt még lemegy két meeting. Utána lecsekkolom az üzeneteket, amíg a kantinban eszek valamit. Csilláék is elindították a napot, kapok két fotót a játszótérről, hintáznak.
Délután az babzsákba süppedve dolgozom, jól esik elterülni már ilyenkor. Judit behív magához, megvitatjuk a két problémás szerződést, az egyiket lezárom, a másikat ő egyezteti majd.
Este a villamosról korábban leszállok, veszek még friss péksüteményt. Hazaérek, még üres a lakás, biztos beugrottak még valahova.
Fel-alá hurcolok néhány tárgyat az albérletben, aztán lerogyok a fotelba. Nézem magam a tükörben: széles vállak, kis pocak, laza combok, kerek arc, amelyet sötét, dús haj keretez. Kicsit fáradtak azok a szemek a tükörben: több változás jutott az utóbbi évekre, mint alvás, de sebaj, alszunk majd még eleget.
Fáradtak vagyunk mindketten, de mégis minden nap együtt fürdetünk, játszunk, etetünk, fektetünk. Emiatt kicsit gőgicsélve beszéljük végig, hogy milyen volt a napunk – hát, ez van, ilyen a kisgyerekes szülők élete. Még két verset vár a szerkesztőség, de a vázlat már elő van készítve, egy fél óránk még van együtt.
Tizenegy óra elmúlt, mire bebújok Csilla mellé az ágyba. Még ébren van, oldalazva közeledik és a vállamra telepszik, a nyakamba szuszog. Nemsokára úgyis ébred, aztán hajnalban megint én kelek. Így megy ez napról napra, hónapról hónapra: szépen lassan haladunk előre, egy irányba.
– Száva –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
