Válassza az Oldal lehetőséget

#félek – Vica

2018.01.30.

#félek  Azt gondolom, attól félünk legjobban, amit nem ismerünk. Igaz ez a világra, az emberekre, akikkel találkozunk, és önmagunkra is.

Én például mostanában több mindentől is félek kissé.

A világban attól, hogy túl gyorsan változik és én nem vagyok elég ügyes, hogy kövessem. Szeretnék olyan középkorú lenni majd, akire nem legyint rá a kamasz közösség, mert nem ismeri, vagy rosszul használja az új vívmányokat. Kicsit félek, hogy a hajam őszülésével maradivá is válok.

Az emberektől, akikkel elsőre találkozom, szintén mindig tartok egy kicsit. Különösen igaz ez, ha új helyeken járok, ahol nem ismerem a szokásokat, nem tudom rendesen olvasni a hangsúlyt vagy a testbeszédet. Gyakran utazom egyedül és bár rengeteg kedves és vendégszerető emberrel találkozom, azért volt már pár kellemetlen élményem is. Elég gyakran előfordul, hogy félek az ismeretlen emberektől.

félek - kék lámpások -sötét barlangban

Önmagamtól is félek, amikor nem tudom, hogyan fogok reagálni egy új helyzetre. Mondjuk, amikor közel engedek valakit magamhoz, az hogyan fog hatni a jól kitalált életterveimre? Vagy amikor elvesztek valakit, mennyire zuhanok majd meg, mi fog történni? Minden élethelyzet más, s olykor félek, hogy nem megfelelően reagálok majd a változásokra.

Amikor mindezektől félek, akkor két irányba fordulok: először is bízom magamban és hiszem, hogy meg fogok tudni birkózni az ismeretlennel, ha itt lesz az ideje. Gyakran mondom, hogy „majd jövő-Vica megoldja”.  Másrészt tudom, hogy van néhány ember körülöttem, akikhez a legdurvább helyzetekben is fordulhatok, segítenek majd, ha mást nem abban, hogyan bízzak ismét önmagamban.

Félek, félek, de nem hagyom, hogy ez bármiben hátráltasson.

– Vica –

Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!

Nézd meg a többi #félek írásunkat is!

Ezek a posztok is érdekelhetnek:

Archívum