#fehérkarácsony – Dóri

#fehérkarácsony
Amikor meghallottam ezt a címet, nem tudtam nem arra gondolni, hogy gyerekkoromban mennyiszer volt már nagy hó akár november végén is, de karácsony előtt egészen biztosan. Több olyan emlékem is van, hogy szakadó hóesésben megyek haza a szülinapomon, vagy térdig érő hóban megyünk ajándékot vásárolni az osztálytársaimmal. Volt, hogy apával cipeltük haza a fenyőfát ketten, és majd lefagyott a kezünk. (Nekem mindig ott kellett lennem a favásárlásnál, másképp anya akarata érvényesült volna, aki mindig kicsi fenyőt akart venni. Szerencsére apa és én megvédtük a nagy fenyő becsületét. )

A téli szünet a végeláthatatlan szánkózás és hógolyózás időszaka volt.
Egyszerűen nem tehetek róla, de nem tudok nem arra gondolni: vajon az én gyerekem tudni fogja egyáltalán, hogy mi az a hó? Neki mondani fog még valamit az, hogy #fehérkarácsony?
Sajnálom, hogy még karácsonykor is ezzel jövök, de a tél a kedvenc évszakom, egyszerűen nem tudok betelni a havas táj és a szállingózó hó látványával harminc év után sem. Már gyerekként teljesen megbabonázott, amikor először hallottam arról, hogy minden hópehely egyedi, ezt a tényt már akkor és azóta is lenyűgözőnek találom. Imádom a telet.
De mostanában nem esik hó, sőt, még hideg sincs annyira, hogy érezzem az ünnepek közeledtét. Eltűnt a kedvenc évszakom és eltűnt vele a várakozás is a fehér karácsonyra.
Hát ezért is próbálok odafigyelni arra, mit és hogyan adok. Hogy legyen még sok-sok fehér karácsonyunk együtt. Hiszek benne, hogy még tudok tenni a gyermekeim fehér karácsonyáért.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Mindenkinek!

– Dóri –