#eztnehagydkiBudapesten
Velem akkor történnek csodák, amikor átsétálok a Margit-hídon. Már akkor érzem, amikor az út felénél járok, hogy lassan leszakad rólam a betonos, sokszínű, rohanós Pest és átenged a dombos, zöld, panorámás Budának.
Innen aztán sok a lehetőség: mehetek a János-hegy felé villamossal, fogaskerekűvel, gyermekvasúttal. Útközben helyes kávézók és cukrászdák lehetnek a megállóhelyek.
Esetleg felsétálhatok Gül baba türbéjéhez, azaz sírhelyéhez, mely egy virágokkal borított, békés kert, szép kilátással.
Dönthetek úgy is, hogy a Dunapartot élvezem: egy fürdés a Rudasban, koncert az A38-on (ahogy tegnap is 🙂 ), kávé egy Batthyányi-téri padon a Parlamentben gyönyörködve.
Vagy mehetek északnak, koktélozni a Római-partra, aztán nosztalgikusan sétálgatni Békásmegyeren a HÉV-hez – egy másik életnek tűnik az az 5 év, amikor ott laktam.
Én a helyetekben nem hagynám ki Budapesten, hogy a budai oldalt is bejárjam. Nincs minden sarkon egy múzeum vagy étterem, de valahogy lassabbnak érződik a tempó, jobbnak a levegő, változatosabbnak az utcák.
Lehet, hogy nagyon vidéki vagyok, ezért húz Budára a szívem? 🙂
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
