#eztazegyetkarácsonykor
A közös lányos csetben már hetek óta a készülődés a téma. Sülnek a mézeskalácsok, bejglik, narancsos-csokis kekszek, készülnek a viaszosvásznak csomagolókendőnek, beszerződnek az ajándékok, dekorálódnak a kuckók, egyre több tétel kerül le a to-do listről. Ezek közül egyik sem hozzám köthető, kicsit néha rosszul is érzem magam miatta. Advent harmadik hétvégéjén vettem rá magam először, hogy ajándékok után nézzek. Pedig szeretem ezt az időszakot és szeretek készülődni is, igazán. De valahogy egészen kicsi korom óta úgy gondolom, az ilyen és ehhez hasonló ünnepek azok, amikor az ember végre igazán megengedheti magának, hogy szabadon engedje kifolyni a teendőket és az időt az ujjai közül. Nekem az nem nyugodt ráhangolódás, hogy karácsony előtt egy hónapig rohangálok, mint a mérgezett egér, boltról boltra, idegeskedek a futárszolgálatok és a posta késlekedése miatt, beszerzek mindent, hogy aztán huszonnegyedikén, este hat órától nyugi legyen. (Most légyszi, egy pillanatra se gondolja senki, hogy ítélkezem, mindenki máshogy érzi nyugiban magát, máshogy szeret készülődni, most inkább a saját kognitív disszonanciámat simogatom egy kis racionalizálással :)))) )
És ha nem a három napig pácolt malacsült lesz az asztalon? Akkor eszünk más finomat.
És ha nem az a süti lesz, amit először terveztem? Akkor sütök mást, édes lesz az is.
És ha nem kapom meg az ajándékot, mert már megint az utolsó pillanatban indultam beszerezni? Akkor kitalálok valami mást.
Eddig minden évben volt finom étel az asztalon, gluténmentes finomság az ízlelőbimbóknak és ajándék a fa alatt. Idén se lesz ez másképp.
De ráérek őket beszerezni, amikor épp kedvem vagy időm van. Nem vagyok hajlandó rástresszelni az ünnepi készülődésre, mert az meg az én örömömet rontja el, miközben a többiekét nem növeli szignifikánsan. Soha senki nem fogja megtudni, mit terveztem elsőre, és úgyis mindenki örülni fog az ajándéknak. És úgyis az a lényeg, hogy együtt legyünk, végre minőségi időt töltsünk a szeretteinkkel, áldozzunk a habzsi-dőzsi oltárán és jókat beszélgessünk.
Azt hiszem, életem legszebb karácsonya lenne, ha még az ajándékokról is elfelejtkeznénk valamelyik évben, mert áttársasoztuk a napot, túráztunk a havas erdőben, vagy ki sem keltünk a szerelmes ágyból, mert végigbeszélgettük a napot…
Olyan kevésre van igazából szükség karácsonykor. És higgyétek el, az már rég ott van nálatok és egyik boltban sem kapható.
Szeressétek egymást, gyerekek! Legyen a készülődés is öröm. Kellemes ünnepeket! <3
– Dóri –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
