#expectopatronum
Negyedik osztályból ballagok. Kicsit unom már ezt az évzárós szöveget, de már úgyis mindjárt vége. Még felsorolják a kitűnőket és átadják a bizonyítványokat. A bizonyítványom mellé egy könyvet is kapok. Ekkor találkozom először Harry-vel és a titkok kamrájával.
A könyv magával húz. Az első részt is meg kell szereznem, aztán még a harmadikat el tudom olvasni, de várnom kell az új részre minden egyes évben.
Később nézem a tv-ben, hogy Angliában már kiadták a következő könyvet is. Sorokban állnak az emberek, sőt a könyves bolt előtt éjszakáznak, hogy elsők között jussanak az új kötethez. Én is ott szeretnék lenni, várni és megszerezni, átélni a legújabb kalandokat Hogwarts-ban. De nekünk várnunk kell még a magyar fordításra.
Már filmben is látható Harry Potter. Nem tudok megbarátkozni a főszereplő színésszel. Valahogy nem így képzeltem el Harryt, de végül a nyolc film elegendő, ahhoz, hogy megszeressem, elfogadjam. Anyuékkal nézzük meg moziban a legújabb részt a karácsonyi szünetben.
Egyetemen vagyok most már. Tegnap jött ki az utolsó kötet. Nem tudom letenni. Inkább itthon maradok még egy napot és nem megyek be az órákra. Muszáj elolvasnom az egészet. Megszűnt a világ körülöttem. Semmi sem történik, minden megállt, legalábbis számomra. Csak én vagyok és a könyv. Nyolc év közös kalandjának a végére kell járnom. Semmi sem állhat közénk.
Este van, a Múzeum körúton sétálok. Most találkozom először szemtől szemben az – akkor még ezt nem sejthető – leendő férjemmel. Megbeszéltük skype-on, hogy a Harry Potter könyveinket cseréljük ki egymással. Ő az angolt hozza, én a magyart, hiszen nyelvtanulás céljából találkozunk.
Hajnal kettő van. Az elmúlt húsz évemben nekem is, ahogy a generációm más tagjainak is nélkülözhetetlen és meghatározó olvasmányélménnyé vált Harry története. A HP könyvek most is itt vannak mellettem a polcon. Alig várom már, hogy a lányaimat is bevezethessem ebbe az elvarázsolt valóságba.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
