#expectopatronum
Harry Potter varázsvilága volt az első, ami úgy magába szippantott köteteken keresztül, hogy minden alkalommal furcsa volt letenni a könyvet és feleszmélni, hogy épp az iskolapadban ülök vagy hív a család vacsorához.
Harry, Ron, Hermione és a többiek a barátaim voltak, figyeltem a tetteiket és velük éreztem az érzéseiket. Lojalitásra, bátorságra, tanulási vágyra, a tökéletlenség elfogadására és még oly sok mindenre megtanítottak. Hálás vagyok Joanne Kathleen Rowlingnak, hogy ezeket az érzéseket egy gyerek számára is érthetővé tette, a 14 éves Vica befogadhatónak, sőt, inspirálónak érzete őket.
Ma már inkább olyan világokról olvasok, amelyek valóban léteznek vagy léteztek. Legutóbb például a nyolcvanas évek Afganisztánjában jártam Khaled Hosseini Papírsárkányok című könyvében elmerülve. Ez és az ehhez hasonló a történetek bár fikciók, a helyszínek és a történések valósak, így az életem gazdagabb lesz attól, hogy néhány órára megtapasztalhatom őket.
A Harry Potter könyvek segítettek, hogy megtanuljak egy komplex világot látni a betűkön át és érezni olyan érzéseket is, amiket mások éreznek a valóságban. Érzékennyé tettek, a legjobb értelemben.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! – Kommenteld a posztot Facebookon!
