#esikeső Érzem az illatát. A kedvenc illatom. Van pár emlékképem, ami kifejezetten az esőhöz kötődik. Amikor ezek eszembe jutnak, úgy érzem, nyugalom száll meg. Az a friss, de begubózós érzés, amikor visszavonulhatsz önmagadba megpihenni, körbenézni, megtisztulni a külső zajoktól.
Az egyik emlékem, amikor az eső kopog a sátor tetején. Egy fesztiválon vagyok. Szomorkodunk, hogy az eső elmossa a koncerteket, de közben mégis jó minden. Nyugalom, várakozás.
A másik emlékem, amikor a finn családnál kint ülök a fedett teraszon, nézem a szemben lévő pince épületét és elvágyódom, máshova. Ölelésre vágyom nagyon és megértésre, ebben a magányban tisztul le sok minden bennem. Az eső elmossa a felesleget. Amióta megvolt ez a teraszon üldögélős, esőbe merengős élmény, azóta csakis olyan házat képzelek el magunknak, aminek van egy fedett terasz része és hozzátartozik két hintaszék.
Az eső gyerekkori emlékeket is rejt. Az ázott kutyánk szaga, amikor hazaérek és mindig rám akar ugrálni, én pedig menekülök, hogy nehogy hozzám dörgölőzzön. Azóta megbántam, hogy nem hagytam, hogy összekutyaszagozza a szép, tiszta ruhámat. Már nincs velünk a kutyusunk.
Esős helyre szeretnék költözni, annak ellenére, hogy gyakran épp azt gondolom, de kár, hogy esik, pedig közben nagyon is értékelem azt az esőt, csak erre mindig később jövök rá. Elég sok mindenre később jövök rá, mint kellene.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!