#elszigeteltség
A nyelvi elszigeteltség.
Amikor egy külföldi országban élsz és nem beszéled a nyelvet tökéletesen. Finnországban az első pár hónapban nagyon elszigeteltnek éreztem magam, hiszen képtelen voltam magam teljes egészében úgy kifejezni, mint ahogy szerettem volna. Sok nyelvtani hibát vétettem és a beszélgetőtársamnak türelmesnek kellett velem lennie, ha meg akarta hallgatni, amit mondani akartam.
Az angol nyelvtudásom szerencsére nem okozott ilyen érzéseket külföldön, viszont angolul sokkal inkább konfliktuskerülő vagyok, mint magyarul. Itt van, hogy háromszor is meggondolom, valóban kell-e nekem az a pizza, ha csak telefonon lehet megrendelni. (Vagy szépen megkérem a férjem, hogy ő hívja fel a pizzást.)
Az anyanyelv használata annyira adott és alap, hogy amíg nem érzed annak hiányát, addig nem is igazán értheted meg, hogy mennyivel másabb, könnyebb, gordülékenyebb azzal kifejezni magadat.
Egyszer azt hallottam, hogy az embernek annyi személyisége van, ahány nyelvet beszél.
A kulturális elszigeteltség.
Amikor nem érted, hogy miért visel mindenki sárga pólót, csak azért mert a királynak abban a hónapban van a születésnapja.
Amikor nem érzed a súlyát a sportmeccsnek, amit a tv-ben nézel a barátaiddal. Persze ők meg ámuldozva, izgalommal átitatott örömmel várják a következő pontszerzést és a legközelebbi pár találkozón fel-felemlegetik a meccset, mint történelmi pillanatot.
Amikor eszedbe jut valami, ami magyarul rettentően vicces, egy régi gyerekkori reklámra, mesére utalva, de nincs akinek elmondd, mert csak úgy értenék, ha megmagyarázod a poént. Az meg olyan tré, ha már a poént magyarázni kell. Tudjátok.
És ilyenkor csak ülsz ott, próbálsz integrálódni, felveszed a sárga pólót, te is megnézed a meccset és inkább megtartod magadnak a poént. Na, így válhatsz egy alapvetően aktív, társasági emberből egy passzív megfigyelővé, akit talán unalmasnak is találnak mások ezért.
A társadalmi elszigeteltség.
Amikor te csak otthon vagy a gyerek(ek)kel. Minden más ismerősöd, jó barátod dolgozik napközben, a gyerekes esti rutin idejében pedig romkocsmákban beszélgetnek egy sör mellett vagy egy nyáresti limonádéval koccintanak és az életről beszélgetnek hajnalba nyúlóan.
Amikor az összes barátodat előléptették, az egyik szuper munkahelyet szerzett, a másik befejezett egy egyetemet, te meg örülsz, hogy ma nem pont egymás után kellet mindkét kakis feneket kitörölni és ma még a macska sem okozott feltakarítandó testnedveket erre-arra. Na, ilyenkor kicsit magányosnak érzi magát az ember.
Amikor a bulikban megkérdeznek másokat, hogy na mi újság a munkában, mi minden történik a projektekkel, de tőled csak azt kérdezik, hogy a gyerekek hogy vannak és két mondat után lelépnek, mert ez nem olyan érdekes, vagy nem tudnak mit hozzászólni a témához.
A legintenzívebben az elmúlt három év alatt éltem meg az elszigeteltség különböző fajtáit. Rengeteget tanultam ez alatt az időszak alatt és hiszem, hogy erősebb lettem általuk.
Ezeket a falakat magamban kell lerombolni. Tudatosan tennem kell érte, hogy élvezni tudjam a mindennapjaimat, ugyanis én húztam fel a falakat magam köré lassan, egy rejtett folyamat során, tudat alatt.
– Zsuzsi –
Gyere, beszélgess velünk! 
– Kommenteld a posztot Facebookon!
