#elszigeteltség
Amikor olyan időszakai vannak az életemnek, hogy az elszigeteltséget választom, mindig bűntudatom van egy kicsit. Introvertáltként sokszor van szükségem egyedül töltött napokra, legtöbbször otthonról dolgozom és utazóként gyakran kerülök olyan helyzetbe, ami valamilyen elszigeteltséget (nyelvi, kulturális vagy földrajzi) eredményezhet. Ezeket magam választom és amikor a helyzet diszkomfortossá válik, szabadon dönthetek és változtathatok.
Ilyenkor eszembe jutnak azok, akik valamilyen fajta elszigeteltségben élnek és sok információhoz és erőforráshoz nincs hozzáférésük. A kis falvak öreg, magyar lakói vagy azok a lányok, akik már kistinédzserként a saját kistestvéreiket nevelik. Vagy azok, akik szabadnap nélkül dolgoznak építkezéseken, gyakran olyan külföldi országban, ahol nem beszélik a nyelvet, hogy az itthoniakat segítsék. Vagy azok a nők, akik családon belüli elnyomás áldozatai. Vagy akiket a saját testük vagy elméjük tart másoktól és lehetőségektől elszigetelve.
Ez a poszt egy kis emlékeztető magamnak és nektek is.
Magamnak arról, hogy milyen szerencsés vagyok. Diplomás szülők gyermekeként nőttem fel, teljesen egészséges vagyok, a legjobb iskolákba jártam, az útlevelem a világ összes országába érvényes, öt nyelven tudom megértetni magam. A világ nyitott számomra és mindenhez hozzáférek, amire csak szükségem van.
Ti miért vagytok hálásak, ami megment az elszigeteltségtől?
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 
– Kommenteld a posztot Facebookon!
