#első
Az első alkalom, amikor egyedül beültem kávézni és National Geographic-ot olvasni egy rigai kávézóba, meghatározta a további életemet. Csináltam róla egy képet, most veletek is megosztom.
Ültem ott és hirtelen úgy éreztem, hogy ez a legboldogabb dolog a világon. Csacsogást hallgatni egy nyelven, amiből semmit nem értek, kóstolásig nem ismerni a kávé és a süti ízét és távoli tájakról olvasgatva álmodozni.
Hazamentem a budapesti panellakásomba és írtam egy háromoldalas listát arról, milyen életet szeretnék. Aztán elkezdtem megvalósítani. A folyamatnak tulajdonjog, kapcsolat, munkaviszony, barátság esett áldozatul. S ugyanekkor hivatást, társat, élményeket, barátságok erősödését és új barátokat nyertem.
Tavaly újraolvastam a listát. Még egy része van az életemnek (bizony, az a fránya sport), amit csak időről időre érintek, a többi gyökeresen része lett a mindennapjaimnak. Mindez egy kis, első lépéssel, egy kis önreflexióval, felismeréssel kezdődött.
– Vica –
Gyere, beszélgess velünk! 🙂 – Kommenteld a posztot Facebookon!
